A
vegetariánizmus ügyének mindig megvoltak a maga bajnokai, és
érvei, amelyek nagyon lelkesek és hatásosak voltak, habár a
nagyközönség nem mindig fogadta el őket.
A vegetariánus erkölcsi világképet legjobban George Bernard
Shaw összegezte, amikor leveleihez ezt az utóiratot illesztette:
„Legyetek kedvesek az állatokhoz, ne egyétek meg őket!”
Mindazonáltal, a vegetariánizmus terjesztéséért küzdők kitűnő
egészsége dacára, valamint a hús nélküli táplálkozásra vonatkozó
pozitív tanúvallomások ellenére, amik az összes főbb vallások
írásaiban megtalálhatók, határozottan úgy érezzük, hogy a vegetariánizmus
etikai oldala személyes kérdés kell, hogy maradjon. Egy állat
leölése, azért, hogy húsát elfogyassza, egyik emberben bűntudatot,
míg a másik emberben éhséget okoz. A demokrácia alapelveivel
ellenkezik, hogy erkölcsi elveket kényszerítsünk másokra; ha
az nem valakinek mélyen átérzett személyi meggyőződéséből ered,
akkor az már úgyis csak egy haszontalan moralizálás.
Azonban van a vegetariánizmusnak egy másik létező oldala is,
nem a hit halvány árnyékában, hanem a tudósok laboratoriumának
ragyogó fényében. Egyszerű, tudományos tény, hogy napjaink ételfogyasztásának
legnagyobb veszélye, a világ legnagyobb gyilkosa a szívbetegség
szempontjából az állati zsiradékok és a finomított szénhidrátok.
A tudományosan folytatott vegetáriánus táplálkozás (ami magába
foglalja a fehérjékre, vitaminokra, ásványi elemekre, enzimekre,
a megfelelő fajta zsiradékokra és szénhidrátokra vonatkozó összes
alapszükségletet) vitathatatlanul meghosszabbítja az életet,
fokozza az életerőt és növeli a betegséggel szembeni ellenállást.
Normális anyagcsere pedig a tudományos vegetariánizmus alapelveinek
megtartásával érhető el.
Ilyen egyszerû az egész.
(Edmond Bordeaux Székely) |
